Miért nem elég önmagában az önértékelés?

Ugyanaz az ember, két nézőpontból

Ismerjük a saját szándékainkat, kételyeinket és azt is, mi előzte meg egy-egy döntésünket. A körülöttünk élők abból indulnak ki, amit együtt átéltek velünk: hogyan szóltunk hozzá egy vitához, betartottunk-e egy ígéretet, vagy hogyan reagáltunk egy nehézségre. Mindkét nézőpont hozzátesz valamit ahhoz, amit magunkról tudunk.

Ezt a kettősséget írja le a Johari-ablak: van, amit magunkról tudunk és mások is látnak, van, amit megtartunk magunknak, és van, ami csak kívülről látszik. A két nézőpont összevetése segíthet felismerni, mely tulajdonságainkat látjuk hasonlóan, és melyekről tudunk kevesebbet.

Connelly és Ones 2010-es metaanalízise szerint a minket jól ismerő emberek értékelése több vonásnál legalább olyan szorosan együtt jár a tényleges viselkedéssel, mint az önjellemzés. Aki csak önértékelésre épít, egy fontos nézőpontot kihagy.

Az eltérésből beszélgetés indulhat

Ha a két kép egybevág, az megerősítés: amit valaki magáról gondol, azt tapasztalják a többiek is. Hasznos beszélgetés kezdődhet ott is, ahol a két kép eltér. Néhány lehetséges példa:

Rejtett erősség. A környezete magasabbra értékeli valakinek a nyugalmát vagy megbízhatóságát, mint ő maga. Ilyen lehet például, amikor valaki „csak teszi a dolgát, úgy, mint a többiek” – miközben mindenki hozzá fordul, ha baj van. Ha ezt a többiek elmondják neki, ő is könnyebben felismerheti és használhatja az erősségét.

Vakfolt. Valaki úgy élheti meg, hogy mindig gyorsan reagál – a többiek viszont sokszor napokig várnak rá. Lehet, hogy mást értenek gyors válaszon, vagy más helyzetekre emlékeznek. Egy konkrét eset átbeszélése segíthet kideríteni, honnan ered a különbség.

Más-más helyzetek. Aki csak a megbeszéléseken találkozik valakivel, mást lát, mint aki azt is tudja, hogyan dolgozik, amikor egyedül mélyül el egy feladatban. A két kép úgy is különbözhet, hogy mindkettő pontos – más helyzetekről szólnak. Ezért érdemes tisztázni, kinek milyen tapasztalata van.

Miért térhet el a két kép?

A kétféle értékelés több okból is különbözhet:

• Más helyzeteket látunk. Magunkat sokféle helyzetből ismerjük, a másik embert főleg a közös helyzetekből.
• Nem minden látszik kívülről. Az X Extraverzió társas jelei jól megfigyelhetők; a belső mérlegelés vagy a szorongás kevésbé.
• Az ismeretség mélysége számít. Lee, de Vries és Ashton 2024-es, 5405 fős vizsgálatában a közelebbi kapcsolatokban jellemzően jobban egyezett az önkép és a külső visszajelzés.
• A mérésben mindig van bizonytalanság. A kérdések értelmezése és az aktuális élethelyzet is befolyásolja a válaszokat.
• A vágyott énkép is belejátszhat. Néha részben azt jelöljük, amilyenek lenni szeretnénk.

Három kérdés a következő beszélgetéshez

Ha az összehasonlításban nagyobb eltérést látsz, ez a három kérdés segíthet megérteni az okát:

1. „Milyen helyzetekben látjuk egymást?” Lehet, hogy a kép csak néhány visszatérő helyzetről szól, miközben sok más helyzetben nem látjátok egymást.
2. „Mit várunk egymástól pontosan?” A gyorsaság és alaposság, illetve az önállóság és egyeztetés kérdésében az eltérő elvárás gyakran eltérő értékelésként jelenik meg.
3. „Van olyan oldalad, amit szerinted nem látunk?” Így olyan tapasztalatok és erősségek is szóba kerülhetnek, amelyekről a többiek nem tudtak.

Így mutatja meg a trita

A tritában az önértékelés mellé a kitöltő által meghívott emberek – kollégák, barátok, családtagok – visszajelzése kerül. Az összehasonlító nézet a két képet részleteiben, aldimenziók mentén egymás mellett jeleníti meg. Egyetlen visszajelzést sem mutatunk meg külön: az összevetés csak a harmadik válasz megérkezése után nyílik meg, összesítve.

A nézet megmutatja, mely tulajdonságokat látjátok hasonlóan, és hol térnek el a válaszok. A különbség okát a résztvevők tudják közösen megkeresni. Ha az eltérés érzékeny témát érint, az értelmezéshez felkészült tanácsadó által vezetett beszélgetést javaslunk.

Kit hívj meg visszajelzőnek?

Más visszajelzést kaphatsz attól függően, kiket hívsz meg. Három-öt ember jellemzően elég. Legyen köztük olyan, aki a mindennapjaidat látja, és olyan is, aki csak néhány visszatérő helyzetben találkozik veled.

Olyat is megkérhetsz, akivel néha nehezebben értitek meg egymást, ha mindketten nyitottak vagytok a visszajelzésre. Egy régi és egy új ismerősnek is lehetnek olyan tapasztalatai rólad, amelyeket a másik nem ismer.

Források és korlátok

Egy eltérés önmagában nem bizonyítja, hogy torzítva látod magad vagy megváltoztál. A nagy mintás kutatásokban nem mutatkozott olyan mintázat, hogy általában jobbnak vagy rosszabbnak látnánk magunkat. Az eltérés iránya emberenként és kapcsolatonként változik. A kisebb különbségek a mérés bizonytalanságából is adódhatnak. Ezért egy különbség értelmezésekor mindig térjetek vissza ahhoz, milyen helyzetekre gondoltatok a válaszadáskor.

• Kim és munkatársai (2019): az ön- és megfigyelői értékelések átlagkülönbségeinek metaanalízise
• Connelly és Ones (2010): megfigyelői értékelések pontossága és prediktív többlete
• Lee, de Vries és Ashton (2024): az önértékelés és a megfigyelői értékelés egyezése különböző kapcsolatokban
• A HEXACO hivatalos skálaleírásai

Egy megjegyzés a hivatkozásokhoz: Kim és munkatársai tanulmánya online 2018 végén jelent meg, folyóiratszámban 2019-ben.