Miért nem elég önmagában az önértékelés?
Az önjellemzés és a mások általi jellemzés ugyanannak a működésnek két eltérő nézőpontja. Megmutatjuk, mit jelent köztük az egyezés és az eltérés – túlzó következtetések nélkül.
Ebben a cikkben
Ugyanaz az ember, eltérő hozzáféréssel
Önmagunkról olyan dolgokat is tudunk, amelyeket mások nem látnak: ismerjük a szándékainkat, a bizonytalanságainkat és a helyzetek hátterét. A kollégáink viszont azt figyelik meg, hogyan viselkedünk velük a mindennapi munkában. Ez a két információforrás részben átfed, részben eltér.
Az önjellemzés és a mások általi jellemzés nem igaz–hamis viszonyban áll. Ugyanannak a működésnek két, eltérő tapasztalatokra épülő nézőpontját mutatja.
Az ön- és megfigyelői értékelések közötti egyezés függ a vizsgált személyiségvonástól, a használt kérdőívtől és attól is, mennyire jól ismeri az értékelő az érintettet. Ezért félrevezető egyetlen, minden helyzetre érvényes korrelációval leírni a kapcsolatukat.
Az eltérés nem automatikusan torzítás
Egy nagy meta-analízis nem talált általános, minden személyiségvonásra kiterjedő önfelértékelést. A különbség iránya és nagysága dimenziónként, kapcsolatonként és mintánként változhat. Ez azt is jelenti, hogy nem védhető az az általános állítás, hogy az emberek rendszeresen túlbecsülik a CLelkiismeretességüket, vagy hogy az alacsony HBecsületesség–Alázat értékből önfényezés következne.
A standard HEXACO-modell EEmocionalitás dimenziója sem azonos a Big Five érzelmi stabilitásával. Az eredmények értelmezésekor ezért mindig az adott skála pontos tartalmából kell kiindulni.
Mi állhat a különbség mögött?
Eltérő helyzeteket látunk. Saját viselkedésünket sokféle helyzetből ismerjük, egy kolléga viszont főként a közös munkában tapasztalt működésünket értékeli.
Eltérő dolgok figyelhetők meg. Az XExtraverzió társas jelei könnyebben láthatók, míg a szorongás, a szándék vagy a belső mérlegelés kevésbé hozzáférhető mások számára.
Az értékelésben mérési bizonytalanság is van. A kérdések értelmezése, a válaszstílus, a kapcsolat minősége és az aktuális helyzet egyaránt hatással lehet az eredményre.
A vágyott énkép is megjelenhet. Előfordulhat, hogy valaki részben azt jelöli, amilyen lenni szeretne. Ez azonban nem mindenkinél, nem minden dimenzióban és nem mindig ugyanabba az irányba hat.
Mire jó a két nézőpont együtt?
Az eltérés nem ítélet, hanem további értelmezést igénylő jelzés. Érdemes azt megvizsgálni, mely helyzetekben jelenik meg, és milyen konkrét viselkedési tapasztalatok kapcsolódnak hozzá.
A megfigyelői értékelés akkor ad valódi többletet, ha nem címkézésre használjuk. Egy nagyobb eltérés jó kérdéseket nyithat meg: más helyzetekben látjuk egymást? Nem egyértelműek az elvárások? Van olyan hozzájárulás, amely belül fontosnak tűnik, de kívülről kevésbé látható?
Így kezeli ezt a trita
A trita összehasonlítása nem dönti el, kinek van igaza, és nem minősíti „reálisabbnak” egyik nézőpontot sem. A különbséget beszélgetési támpontként mutatja meg. Csapatszinten az értelmezéshez konkrét példákra, több adatforrásra és – érzékeny helyzetben – felkészült facilitátorra van szükség.
Források és korlátok
- Kim és munkatársai: az ön- és megfigyelői értékelések átlagkülönbségeinek meta-analízise
- Connelly és Ones: megfigyelői értékelések pontossága és prediktív többlete
- Lee, de Vries és Ashton: HEXACO ön–megfigyelő egyezés különböző kapcsolatokban
- A HEXACO hivatalos skálaleírásai
A fenti kutatások a személyiségmodellek és különböző mérőeszközök eredményeiről szólnak. Nem igazolják automatikusan a trita saját tételkiválasztását, magyar megfogalmazását, pontozását vagy riportértelmezéseit.
Próbáld ki
Nézd meg, milyen eredményt kapsz.
~10 perc, és használható képet kapsz arról, mit viszel a csapatba — ingyenesen.
Értesítő
Új cikkek és ritka, válogatott összefoglalók
Minden új blogbejegyzésről értesítünk, és időnként több cikkből álló szerkesztett hírlevelet küldünk. Bármikor leiratkozhatsz.